Az olaj árfolyama stabilan emelkedik nemcsak idén, de még tavaly is érezhető volt a nyomás a fekete-arany árfolyamában. Mindezt azzal is magyarázzák, hogy esetleg az iráni atomprogram kapcsán konfliktus alakulhat ki a térségben, mivel Irán jelentős urándúsításba kezdett, mely azt engedi feltételezni, hogy nukleáris fegyverkezésbe fogott. Ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés merülhet fel. Vajon ez a későbbiekben hogyan hathat az olaj, valamint a dollár árfolyamára. Egyáltalán lehet-e ebből háború, vagy csak diplomáciai állóháború lesz? Hogy a politikai fronton milyen irányba haladnak majd a folyamatok azt nehéz megjósolni, viszont az olajpiacon már volt arra példa a történelem során, hogy a kialakult ársokkok évekre elhúzódó recessziós állapotokat idéztek elő.
Annak a valószínűsége, hogy az USA Iránnal szemben háborúba kezdjen véleményünk szerint alacsony. Egy háború értelemszerűen jelentős kiadásnövekedéssel jár a résztvevő országok számára. Ezeken túl az olaj árfolyama is emelkedésnek indulhat, ami óriási kockázatokat hordozhat magában az Iránból importáló országok számára.
Mégis miért kicsi annak az esélye, hogy nem lesz háború a nagy fenyegetőzések ellenére? Egyrészt az amerikai költségvetés jelentős kiadáscsökkentések elé néz, melynek keretében az elkövetkezendő évtizedben több ezer milliárd dollár megtakarításra van szükség, hogy adott gazdasági növekedés mellett a GDP már 100%-át meghaladó államadósságot és a jelentős költségvetési deficitet, valamint folyó-fizetési mérleg deficitet csökkenteni tudják. Az amerikai kiadások tetemes részét a hadi ipar kiadásai adják. Manapság nemcsak a hadiipari kiadásait, hanem már a védelmi kiadásokat is megkurtítják, mely összeg a Pentagon rendelkezésére áll. Ez azt jelenti, hogy várhatóan a jelenleg két háborút is finanszírozó kiadásoknak búcsút mondhat a Pentagon. Az arab térségben és Afganisztánban jelen levő amerikai haderő finanszírozását már nem engedi meg a csökkentett költségvetés.
Az USA védelmi minisztériuma legkevesebb 450 milliárd dolláros elvonással számolhat az elkövetkezendő évtizedben, ami a minisztérium teljes költségvetésének 8%-át jelentheti. Ez az összeg azonban további költségracionalizálások révén akár 500 milliárdra is felszökhet. Ez több egység kivonását, fejlesztési programok leállítását jelentheti az amerikai hadsereg számára.
Irán sincs annyira könnyű helyzetben. Irán bevételének legnagyobb része az olaj exportálásán keresztül képződik. Jelenleg is nagyon fontos exportőre több európai gazdaságnak is, mint Olaszország, Spanyolország. De a legfontosabb felvásárlója Kína, India és Japán.
Míg az EU és a nyugat diplomáciai nyomás alatt tartja Iránt addig Irán is jó alkupozícióban lenne az olajon keresztül, ha nem ezen országok lennének a legfontosabb felvásárlói. Egy export embargó nemcsak az importőröknek fájna, hanem Iránnak is.
Amennyiben mégis sor kerülne arra, hogy Irán megtagadja az olaj továbbítását a felvásárlók felé az olaj világpiacán átmenti kínálati zavarok jelentkeznének, vagyis valószínű, hogy az olaj tovább drágulna. Bár még az ilyen volumenű olajkínálati fennakadások sem váltanának ki az 1973-80-as olajválsághoz hasonló állapotokat. (Ennek részletes hatásait az 1973-80-as olajválságról szóló összefoglalásunkban olvashatják.)
Ahogy azt az olajválság hatásait részletező írásunkban lehetett olvasni, az USA-nak és a fejlett ipari országoknak, sőt még a fejlődő és olajimportáló országoknak semmilyen esetre sem lenne szüksége egy stagfláció veszélyeivel fenyegető állapotra. Érdemes azt is hozzátenni, hogy jelen esetben, amikor az adósságválságtól sújtott országok amúgy is nehéz fiskális helyzetben vannak, egy újabb olajsokk amúgy sem jönne jól. Az amúgy is lassuló fogyasztás és termelés egy jelentős energia-árrobbanás következtében abszolút a lejtőre kerülne.
Az iráni olajexport
